Szabó Rékát megérintette a konceptualizmus szele. Munkáiban mindig igyekszik valamilyen eszmét is megjeleníteni, soha nem elégszik meg a látvánnyal. Amit látunk, az ne csak szép legyen, hanem jelentős is. Betű és kép között elmosódnak a határok, a jelentés a betűkből álló képből és a képnek alárendelődő betűkből áll össze. Grafikát, manipulált fotót, több szintes képet hoz létre, ahol a mélységet nem a perspektíva törvényei, hanem az egymásra helyezés, az ál-árnyék használatával oldja meg. A szöveg élő testként viselkedik, van amikor rendben, fegyelmezetten követik egymást a betűk, máskor pedig egymásba botlanak, egymásba rohannak, érthetetlen masszává sűrűsödnek, vagy – ami még ijesztőbb – belezuhannak a semmibe. Művészetét leginkább a kísérletezés, a határok feszegetése, a konkrétumok oldása és új jelentések elindítása jellemzi. Munkái nem sorolhatók egy bizonyos kategóriába sem, a helyenként szigorú kompozícióval ellátott reklámgrafikai megoldásokat finom jelzésekkel ülteti át a művészet szférájába. Igyekszik kiiktatni a fölösleges információkat és képi vizsgálódásaiban lecsupaszított formákat működtet.