Berze Imre szobrász a helyi formai hagyaték felhasználásával a tradicionális architektúrából és a hagyományos ácstechnikák formaképzéséből ihletődik. Munkásságának alapvető eleme a tér és a tömeg közötti viszonyulás, e két elem kapcsolódási pontját, továbbá az anyag és az anyagtalanság dualitásának törvényszerűségét kutatja. Imre archaikus formavilággal, olyan kompakt formákkal dolgozik, amelyek belső terek kialakításával és az így keletkezett dimenziók körülölelésével – Ungvári Zrinyi Kata műkritikus szavaival élve – idealisztikusan öltenek letisztult formákat. A fiatal művész nyelvezete minimalista és lényegre törő.