Gidó Szende székelyudvarhelyi képzőművészhez mindig is közel állt a grafika puritán világa. Munkáit a textúrák végtelen sora, a visszafogott, monokróm színvilág és a tiszta formák jellemzik. Nagy hatással van rá az utópia („sehol-hely”) titokzatos, sejtelmes világa. Különösen a negatív utópiák érdeklik, valamint a fantasztikum és a látomások tere, ahol a tudományosság uralkodik egyénen és társadalmon egyaránt. Munkáiban az egyén nem több egy automatizált rendszer regisztrált kódjánál, egy olyan rendszerbe való tartozásnál, amelyből minden áron menekülni akar. A falanszter rideg, érzelemtől mentes, embertelen világában tilos gondolkodni, érezni, másnak lenni. Nincs egyéniség, szabad akarat, ésszerűség, emberi méltóság. Ez az ideális társadalmi rend egységesített, globális szinten teljesedik ki, amely egyszerre szervezett és modern, így a tudományra építve látszólag véget vet minden zűrzavarnak.